21.-22. Fejezet

 

HUSZONEGYEDIK FEJEZET

 

REAGAN

 

Fordította: Suzy

 

Kinyitottam a bejárati ajtót Carter családjának. Ő már odakint volt, hogy beizzítsa a grillt. Oldalra lépve mosolyogtam és intettem, hogy jöjjenek be. – Üdv mindenkinek. – Mindenkitől kaptam egy puszit az arcomra és egy ölelést. Még Crispin is lehúzott, hogy megpusziljon.

– Szia, Babaarc – mondta Crispin, mielőtt továbbment.

State, aki a fia mögött volt, nevetésben tört ki. State előrelépett, odahajolt és megpuszilt. – Szia, drágám.

– Szia – sóhajtottam.

– Jézus, State – hallottam Cartert felcsattanni. Megráztam a fejemet, és Carter mellettem termett. Átkarolta a derekamat, megfordított és elvezetett State-től vissza a konyhába. – Segítened kell, hogy mindenkinek legyen itala, szívem.

Igaz, italok.

Várj… szívem?

Mi a…

Beth szólt a hűtőből. – Ree, nagyobb hűtőre van szükséged, édesem. – Dolgokat rendezett át, hogy megpróbálja betenni a tálcákat, amiket magukkal hoztak.

– Á, igen, majd egyszer.

– Van odakint egy hűtőtáska az italoknak.

– Értem– mondta Calvin, és felvette a söröket és üdítőket, amiket szintén magukkal hoztak.

– Casp, nézd már meg nekem a grillt– szólt neki Carter, ahogy arrébb tolta az anyját és elkezdett több dolgot átrendezni.

– Vettem. – Casper szalutált, aztán eltűnt a teraszon.

– Ki kér italt? – kérdeztem, az agyam még nem tudott teljesen összpontosítani Carter édes kedveskedése miatt. Bár félre kellett tolnom, különben nem élem túl az estét. Hallottam nyílni a bejárati ajtót.

– Hozom az italokat, szívem– mondta Patty egy vállveregetéssel. – Menj, üdvözöld a családodat.

– Kösz. – Mosolyogtam és elindultam. Oda kellett érnem hozzájuk, mielőtt meglátják, ki van itt. – Üdv. – Beléjük futottam megállítva őket az ajtóban.

Apa kissé sápadtnak tűnt. – Itt vannak. Jól nézek ki? Kérdeztek rólunk? Mit meséltél nekik? Basszus… azt hiszem, bepisilek.

– Herb– sóhajtott anya. – Nyugodj meg!

Megrázta a fejét. – Tudtad, hogy Carter egyik fivére most kapta meg az első filmszerepét?

– Igen, Carter említette. – Casper volt az. Nem tudtam, hogy színész akar lenni, de őszintén szólva, el tudtam képzelni, hogy sokra jut vele. Megvolt a külseje és biztos, hogy a képességei is.

Aztán apa hozzátette. – És a másik ügyvéd? Carter apjának spermái biztosan elképesztőek.

Hátravetettem a fejem.

– Mondd, hogy nem ezt mondtad most?

– Ezt mondta – motyogta anya.

– Apa, esküszöm, ha említést teszel Pattynek a spermáiról, nem szerzek neked jegyet a Super Bowlra.

Elkerekedtek a szemei.

– Lakat lesz a számon. – Meglökte anyát. – Pattynek hívta. – Szipogott.

Édes Isten, engedd, hogy átvészeljem az estét a gyilkosság gondolata nélkül.

– Menjünk, bemutatlak titeket.

Kézbe vettem anya krumplisalátás tálját és aztán a konyhába vezettem őket.

Carteren, Pattyn és Beth-en kívül mindenki eltűnt. – Beth és Patty, szeretném bemutatni az anyámat, Elaine-t és az apámat, Herböt.

Patty kinyújtott kézzel előrelépett és láttam, hogy apám felemelkedő keze remeg. – Örülök, hogy megismerhetlek, Herb.

– É-én is. – Bólogatott apám.

– Apa – suttogtam, és apa gyorsan elengedte Patty kezét. Megfogta anyám vállát és előrelökte. – A feleségem. Elaine.

– Üdv, Elaine.

– Hello – válaszolta anya és azt hittem, ennyi volt. Elkezdett leereszkedni a vállam elengedve a feszültséget, amit eddig tartottam, de aztán anyámnak megint ki kellett nyitni a száját. – Tényleg nagyon örülök, hogy megismerhetem önöket. A fiuk csodálatos. Egyébként fantasztikus családjuk van. A családjuk génjei biztosan kiválóak.

Hátravetettem a fejem, a plafont néztem. Beth és Patty nevetett. – Köszönjük, nagyon büszkék vagyunk – válaszolta Beth.

Csak akkor egyenesedtem ki, amikor Carter mellém ért és a vállamra tette a kezét. – Lazíts.

A szám sarkából azt mondtam neki. – Könnyű azt mondani. Az apám az imént az ajtóban az apád spermáiról beszélt.

Kuncogott. – Ne aggódj emiatt. Kedvelni fogják egymást.

Miért aggódtam annyira amiatt, hogy kedvelik-e egymást? Őszintén szólva, nem jöttem rá, hogy ez mennyire igaz, míg Carter nem mondta, de az volt az igazság, hogy fontos volt nekem, hogy a családjaink kijöjjenek egymással. Talán, mert tartottam attól, hogy ha nem kedvelnék meg egymást, akkor elveszíthetem Cartert az életemből.

Nem akartam, hogy ez történjen.

Már a gondolattól is összeszorult a gyomrom.

Ha Carter eltűnne az életemből, bár furcsán hangzott, a napjaim sivárabbak lennének.

Élveztem Carter társaságát.

Szerettem vele beszélgetni és hogy úgy jött haza, mintha a sajátjába jönne.

Beleszerettem Carterbe.

Tessék, bevallottam magamnak. Most mit kezdjek ezzel az információval?

Ha megosztanám vele, elfutna?

Aztán meg, ő volt az, aki először közeledett hozzám, csókolt meg és hívott szívemnek… Brooke-nak tényleg igaza volt? Carter kedvelt engem?

Ó, Istenem…ó Istenem! Ez nem a megvilágosodás ideje volt.

– Jól vagy? – kérdezte Carter a fülembe. Megremegtem.

– Igen! – kiáltottam. Aztán amikor mindenki felénk fordult, idegesen nevettem. – Igen, hamarosan előkészítem a hidegtálakat a vacsorához. Alig várom. Finomnak néz ki minden. – Fogd be, Reagan. Carterhez fordulva a hátára tettem a kezem és azt mondtam – Miért nem viszed ki apát és Pattyt hátra és segítesz a húsnál? – Megfordultam, előretoltam és ahogy ellépett mellettem, a fenekére csaptam. – Szép munka. – Bólintottam, amikor hátra nézett a válla fölött. Még a hüvelykujjamat is felmutattam.

– Biztos, hogy jól vagy? – kérdezte.

– Nagyszerűen. Remekül. Csodásan. – Mosolyogtam, csak kicsit remegve.

– Reagan?

– Carter. – Nevettem. – Tényleg jól vagyok. Igazából el kellene mondanod, a szüleidnek a hírt. – Tegnap elmondta nekem, hogy a szezon végén be fogja fejezni. Gondolkodott rajta egy ideig, de végül elmondta a csapat menedzserének. Csakhogy a visszavonulási tervei miatt három hétre el kell mennie eseményekre, interjúkra és idegenbeli meccsekre. A Super Bowl azonban a városunkban lesz és azt akarta, hogy ott legyek a családommal és mindannyian az ő családjával legyünk a páholyban.

– Milyen hírt? – kérdezte Beth.

Elfehéredtem, hogy kikotyogtam. Carter végigsimított az arcán. – Gyerünk, menjünk ki mind és elmondom nektek.

Néhány további bemutatás után Carter elmondta a családjának a tervét. Mind örültek neki. Csak Beth-nek nem tetszett, hogy három hétig távol lesz. Nekem sem, de nem szóltam semmit. Carternek mennie kellett, maga és a csapat miatt is.

– Csak három hét, anya– mondta Carter. – Itthon is leszek, mielőtt észbe kapnál.

Valami oknál fogva a fiáról rám nézett. – Igen, tudom.

Megugrottam, amikor Casper mellém jött és átkarolta a vállamat. – Ne aggódj, Carter. Én biztosan be fogok ugrani, hogy meggyőződjek arról, jól van atesónk.

A tesónk?

Carter azt mondta, hogy a testvérének tekint engem?

Mivel zavartan pillantottam Casperre, aztán ránéztem Carterre és meglepve láttam, hogy Calvin és State áll mellette, a karjaiba kapaszkodva. Casper kuncogott mellettem és én arra néztem, amerre ő.

– Ree – szólított meg Court. – Ne törődj az idiótával. Gyere, ülj le mellém.

Bólintva csúsztam ki Casper karja alól és elindultam oda, ahol Courtney ült. Crispin és Caitlyn távolabb ment a hátsó kertben, hogy labdázzanak apával. Már láttam, hogy apa milyen jó nagyapa lenne. Amint leültem Courtney mellé, láttam, hogy anya, Beth és Patty halkan beszélget. Vállat vontam. Isten tudja, mit mondhatott anya.

Courtney nevetése visszatérítette a figyelmemet rá. – Ne aggódj miattuk. Úgy hiszem, mindenki jól kijön majd egymással.

– Remélem.

– Azért, mert tetszik, hogy Carter itt lakik vagy azért, merttetszikneked a testvérem.

A testem megmerevedett, de éreztem elkerekedni a szemeim, míg a szám tátva maradt.

Ismét felnevetett. – Igen, neked tetszik.

Felhorkantam. – Nem. Úgy értem, nagyszerű lakótárs, de barátok vagyunk.

– Hmm – ennyit mondott mindössze. Tényleg utáltam, amikor az emberek csak hümmögtek és nem mondtak semmi mást. Meg akartam rázni, hogy elmondja, mit jelent a „hmm”, de úgy éreztem, jobb, ha annyiban hagyom.

– Szóval, hogy találkoztatok State-tel?

Elmosolyodott. – A barátnőm a motoros klubjának elnökével járt. Megkérdezte, hogy el akarok-e menni az egyik bulijukra. Féltem. Nagyon féltem. De megtettem, és akkor találkoztam vele.

– Azóta az este óta együtt vagytok?

Megrázta a fejét. – Ó, nem. Túlságosan hamar váltott ki belőlem érzelmeket, amitől kissé fenemód megijedtem. Elfutottam, és csak akkor jöttem rá, hogy megbántam, hogy elmenekültem aznap este, amikor bejött a munkahelyemre, hogy randirag hívjon, mert csak rá tudtam gondolni, és arra, hogy mi lett volna, ha. Igent mondtam a randira, hogy lássam, hogy alakul.

Vigyorogva kérdeztem – Hogy alakult?

– Szörnyen. Letartóztatták egy gyilkosság gyanúsítottjaként. Persze, nem ő tette. Néhány zsarunak baja van a klubjával. Azt gondolják, a MC drogokkal üzletel és minden ilyen illegális cuccal, de nem. Megijedtem, hazarohantam apához és anyához. Segítettek nekem megtalálni a legjobb ügyvédet és másnap, amikor kisétált a börtönből, egy pár voltunk.

– Nem egy pár, bébi. Az én nőm voltál és én a te embered – mondta State odaérve hozzánk. Felkapta Courtney-t, a helyére ült és őt az ölébe ültette. – Hogy viseled, hogy mindenki összejött?

Mosolyogtam. – Már jobban.

– Láttam, hogy néztél korábban. Nem az volt, amire gondolsz.

Oldalra döntöttem a fejem. – Hogy érted?

– State – figyelmeztette Courtney.

A feleségére kacsintott. – Carter nem testvérként tekint rád.

Kinyitottam a számat. Ó! Erre mit mondjak?

– Ööö…

State kuncogott.

– Ó, nézd, jött még valaki – mutatott Courtney a ház felé. Hátranéztem a vállam felett.

– Mi a fasz? – suttogtam.

Brooke meglátott. Felugrott és otthagyta a másik személyt.

– Meglátott az utcán. Valahogy megemlítettem a grillezést, és nem hallgatott rám, amikor azt mondtam, hogy ő nincs meghívva. Nyilvánvalóan fel kellett bukkannia és találkoznia Carter családjával, mert olyan jó szívvel emlékszik rájuk.

– Ki az? – kérdezte State durva hangon.

Csak Elenát tudtam bámulni, ahogy a házamban állt. Nos, a hátsó teraszomon. Bár tudta, hol lakom, így felbukkanni minden szinten nem volt rendben. Kellemes mosolyt villantott Beth-re és Pattyre, miközben elindult feléjük. Carter még csak észre sem vette. Casperrel és Calvinnel beszélgetett a grillnél.

– Üdv– hallottam, hogy Brooke válaszol State-nek. – Brooke vagyok. Reagan legjobb barátja. És az meg a Sátán ivadéka.

– Carter exe, Elena– tette hozzá Courtney.

– Bébi – szólt State.

Ökölbe szorítottam a kezeim, nehogy odarohanjak Elenához, és lenyomjam az egyiket a torkán. Egyáltalán nincs esze? Miért próbálkozik még mindig Carterrel?

– Bébi – szólt ismét State. Mivel senki sem válaszolt neki, megfordultam. Ahogy elkapta a tekintetem, megkérdezte – Probléma számodra?

– Én… – Nem tudtam. Nem hittem, hogy Carter el lesz bűvölve tőle, de egy kis részem úgy gondolta, a nő tökéletes külsővel rendelkezik ahhoz, hogy vele legyen. Utáltam, hogy így éreztem. Eléggé szerettem magam ahhoz, hogy tudjam, nem vagyok rút kiskacsa. De Elena lenyűgöző volt, plusz közös múltjuk volt.

State felállt. Courtney azt mondta – Várj. Csak várj. Carter majd elintézi.

Ekkor Patty odakiáltott a fiának – Carter, ah...– Amikor Carter felé nézett és Elena felé mutatott, Carter kiköpte az italát.

– Elena, mit keresel itt? – szólt, és aztán a szemei engem kerestek. Amikor megforgatta a szemeit felém és mosolygott, a testem ellazult. Kihúztam a körmeimet a tenyeremből, mert ő sem akarta, hogy ott legyen.

Carter odaadta a sörét Caspernek és Elena felé indult. Mindenki csendben figyelte. – Mi keresel itt? – kérdezte megint.

A nő mosolygott. – Brooke mondta nekem, hogy grilleztek, megkért, hogy jöjjek el.

– Hazug ribanc– köhögte a markába hangosan Brooke. Mindenki rá nézett. Ő átnézett a válla felett. – Ki mondta ezt?

State felnevetett, és láttam, hogy Casper és Calvin összenéz, mielőtt odamentek.

– Bocs, de Brooke-nak nem kellett volna mondania semmit. Ez épp egy családi esemény.

Ó, hűha! Ez felmelegítette a belsőmet, felolvasztva a jeget, amit hagytam kialakulni.

Amikor a nő Carter mellkasára tette a kezét, Brooke a homlokomra tette a kezét, hogy visszatartson. Nem is vettem észre, hogy elkezdtem felállni, de nem tetszett a látvány, hogy Elena megérinti.

– Kösz – motyogtam.

– Semmi gond. – Brooke mosolygott. – Bocsánat emiatt. Nem gondoltam, hogy lesz hozzá bátorsága, de idehajtott. Még elöl is próbáltam leszerelni, de ő egy sikamlós lotyó.

– Hozzám jössz? – kérdezte Casper.

Brooke ránézett, végigmérte és aztán megrázta a fejét.

– Nem. De köszönöm.

– Elena, menned kellene– hallottuk; hangosabb volt a mi beszélgetésünknél, így láthattam, hogy Carter kezd ingerültté válni.

– Ugyan már, Carter. Az én helyem sokkal jobb, mint ez. Biztos vagyok benne, hogy Reagan nem engedné, hogy bulikat rendezz. Ő olyan kimért. Nálam annyi bulit rendezhetnél, amennyit akarsz. Még a barátaidat is meghívhatod.

– És itt is vagyunk, hölgyeim és uraim – jelentette ki Brooke. Bólogattam.

– Hogy? – kérdezte State.

Megráztam a fejem. – Nem hittem, hogy komolyan gondolta, amikor azt akarta, hogy ajánljam fel Carternek az ő házát az enyém helyett.

– Így volt? – nevetett Calvin. – Sose történhetne meg.

– Azt hiszem, az volt a hátsó szándéka, hogy belemélyessze a karmait Carter egyik barátjába. Egy újabb ok, amiért harcolna, hogy Carter vele lakjon – mondta State.

Bólintottam. – Ha Carter nála lakik, nagyobb esélye lenne, hogy megszerezzen egy focistát.

– Amikor Carter elment a főiskolára, az utcán voltam és hallottam Elenát beszélgetni – mondta Casper. – Azt mondta a barátainak, hogy csak amiatt volt Carterrel, hogy megkaphassa a pénzét, ha együtt maradnak.

– Jézusom!– csattant fel State. – Esküszöm, tényleg vannak ostoba némberek. Mintha ő lenne a gonosz, mégis szánalmasan hülye karakter egy könyvből.

Mind egyetértettünk. Időben néztem vissza, hogy lássam, amint Elenát kikíséri anyám és Beth. Hadonászott a karjaival, ami arra utalt, hogy dühöngött és őrjöngött.

Carter felénk jött, míg Patty a grill felé ment és apa is odalépett hozzá. Carter pont előttem állt meg. – Jól vagy?

Még több melegség áradt szét a gyomromban fel a szívembe. – Igen. Mind tudjuk, hogy milyen ő.

Az arcomat kutatta. Talán, hogy lássa, színlelem-e, hogy jól vagyok, de nem talált semmit, mert rendben voltam. Megszabadult a nőtől.

– Jó. – Bólintott, aztán megfordult, hogy visszamenjem a grillhez Casperrel és Calvinnel a nyomában.

– Ó, olyan édesen nyilvánvaló – ömlengett Brooke leülve mellém.

Csak bámultam rá kitágult szemekkel.

Sóhajtott, felnyúlt és megsimogatta a fejem búbját. State és Courtney nevetett.

Nyeltem egyet. Brooke-nak igaza volt. Carter Anthony tényleg kedvelt.

Óóóóóh!

Mit kezdjek ezzel az információval?

Cselekedjem?

Hagyjam figyelmen kívül?

Tettessem, hogy nem tudok róla?

Várjam, hogy csináljon valamit?

Talán azt hiszi, hogy azt hiszem, csak barátok vagyunk. Meg kellene mutatnom neki, hogy nem bánnék többet vagy túl korai lenne?

Ó, Istenem, nem tudom, mit gondoljak vagy csináljak.

Ha bárki más lett volna Carter helyett, nem lennék így megijedve, de Carterről volt szó és nem akartam, hogy bármi vagy bárki, magamat is beleértve, tönkre tegye azt, ami lehet köztünk.

– Jól vagy? -kérdezte Brooke megszakítva a beszélgetést, amit Courtney-val és State-tel folytatott.

– Igen – válaszoltam. De nem voltam, mert nehezen ment a lélegzés. Izzadtam? Úgy éreztem, izzadok.

– Biztos? – kérdezte State.

– Ree, nem nézel ki túl jól.

Brooke kuncogott. Újabb simítást éreztem a fejemen. – Semmi baja. Csak végre megértett valamit. Hamarosan túl lesz rajta.

HUSZONEGYEDIK FEJEZET

 

CARTER

 

Fordította: Suzy

 

Valami baj volt Reagannel. A vacsora alatt nem nézett rám. Ha felé indultam, kifogást talált, hogy máshol legyen. Az ötödik után, hogy ez megtörtént, frusztráltan morogtam.

– Ne aggódj – mondta mellettem Brooke.

– Tessék? – de ekkor megcsörrent a telefonom. Felemeltem egyik ujjamat Brooke-nak, hogy várjon, miközben elővettem a telefonomat és felvettem. – Hallo?

– Van pár rossz hírem – mondta Ted.

– Mi? –kérdeztem.

– Néhány interjú és fotózás időpontját előrehozták, most, hogy Alexander tudja, komolyan gondolod a távozást. –Alex biztosan tudta volna, ha nem tartotta volna magát túl jónak ahhoz is, hogy a saját francos csapatával beszélgessen. Ehelyett az ügynökeinken keresztül keresett meg minket. Egy egész éve volt a menedzserünk. De biztos voltam benne, hogy Alex szart sem tud a fociról.

Ellazítva az állam megkérdeztem –Mikorra hozták előre?

Ted szünetet tartott és bármikor ezt csinálta, tudtam, hogy rossz lesz. – Lefoglaltam neked az utolsó járatot ma estére, hogy holnap meg tudj jelenni a találkozón LA-ben.

– Bassza meg!–morogtam. – Ma este?

– Igen. Sajnálom, Carter.

– A francba! – Megráztam a fejemet. – Mikor?

– Néhány óra múlva a reptéren kell lenned.

Csalódottan túrtam bele a hajamba és megragadtam a tarkómat. – Megölsz engem, ember.

– És én is utálom ezt, de nem az én hibám.

– Tudom – sóhajtottam. – Ott leszek.

Ted elhadarta az információt, hol fog várni a jegyem, de nem igazán figyeltem. Ehelyett felnézve, láttam, hogy mindenki engem néz.

– Megértetted, Carter?

– Ööö, igen.

Felnyögött. – Csak szállj be a taxiba, amit küldök és hívj fel, mikor a reptérre érsz.

– Kösz – válaszoltam és befejeztem a hívást. – Úgy tűnik, korábban kell indulnom. Valójában ma este.

– Szívás, tesó – mondta Casper.

– Az. – Bólintottam.

– Csak arra kell gondolnod, hogy a végén szabad ember leszel – javasolta apa.

Bólintottam és körülnézve láttam, hogy Reagan egy tálat tartva áll az asztalnál. Szomorúan mosolygott rám.

Anya tapsolt. – Rendben. Takarítsuk fel ezt a helyet, hogy Carter tudjon csomagolni. – Mindig számíthattunk anyára, hogy beindítja a dolgokat. Annak ellenére, hogy utálta, mennyit utazom, támogatott. Az emberek megmozdultak és én az asztalhoz mentem, hogy elkezdjek pakolni, de Brooke megfogta a karomat.

– Jó lesz egy kis idő távol Reagantől – suttogta.

– Miért?

Vállat vont, a szája mosolyra húzódott. – Csak biztosan hívd fel és írj neki.

Összevontam a szemöldököm. – Mindig így van.

– Jó – mondta, aztán vállon ütött és elsétált.

Mi a fene volt ez?

Elhessegettem a gondolatot és segítettem mindenkinek elpakolni. Minél hamarabb végeztünk, annál gyorsabban ment el mindenki, és az utolsó néhány percet egyedül tölthettem Reagannel, mielőtt elmentem. Tudnom kellett, hogy rendben van.

 

*****

 

Mire mindenkit kirúgtam, körülbelül egy órám maradt pakolni, mielőtt a taxi felbukkant. Gyorsan a szobámba rohantam és bedobáltam a cuccokat a táskámba, tudtam, ha bármit elfelejtenék, Ted majd segít megszerezni. A gyomrom szórakozott velem. Nem tudtam, hogy csak finganom kell vagy valami rosszabbnak a kezdete. Talán, ha rosszabb lenne, otthon maradhatnék. Az igazság az volt, hogy én nem akartam kilépni a bejárati ajtón.

Csak nemrég jöttem vissza és abban reménykedtem, hogy legalább egy egész hetet kaphatok arra, hogy Reagannel ébredjek reggel és lássam, ahogy kábultan néz rám, mintha én lennék a kedvenc csokoládéja. Maradni akartam és vele kávézni minden reggel, mielőtt lezuhanyozok és neki el kell mennie dolgozni. Azokat a könnyű simogatásokat akartam, amiket megengedhettem magamnak és a puszikat, amiket az arcára vagy a nyakára adtam. A francba, csak az utolsó puszi gondolatára is, amit a nyakára adtam, a farkam felfigyelt a gondolataimra. Tetszett neki, amikor Reagan eszembe jutott, még jobban, amikor egyedül voltam a zuhany alatt és ki kellett vernem, miközben elképzeltem őt alattam, felettem, mellettem… bárhogy, ahogy megkaphattam.

Apának igaza volt. Csak az utolsó játékra kellett gondolnom és arra, hogy fog utána elrendeződni az életem. Azt is megígérte, hogy figyelni fog Reaganre helyettem, míg távol vagyok.

– Szia. – Reagan halk hangjától mögöttem lányosan visítottam, amitől nevetett.

– A fenébe, asszony. Sose ijessz meg így egy férfit. Akár meg is csaphatlak.

Felhorkant. – Vagy visíthatsz, mint egy lány, aztán az ágy alá bújhatsz.

Grimaszoltam. – Sose bújnék el, hacsak nem egy bohóc az. Azok ijesztő rohadékok.

Mosolygott. – Ez igaz. Kell segítség valamiben?

– Ha összeszednéd a fürdőszobai cuccomat, csodás lenne.

Bólintott és elment.

Betettem a többi cuccot a táskámba és körülnéztem, hogy kimaradt-e valami, amire tényleg szükségem lehet. Tednek majd bérelnie kell nekem egy öltönyt az eseményekre. Ha a sajátomat vinném, összegyűrődne és szívás lenne kivasalni.

Reagan már egy jó ideje a fürdőben volt. Hallottam, hogy turkál valamiben, mielőtt abbahagyja és aztán újrakezdi. Mire odaértem a fürdőszoba ajtóhoz és kinyitottam, abbahagyta, amit csinált és gyorsan felállt. Felém pördült, az egyik kezét a háta mögött tartotta.

Felhúztam a szemöldökömet és megrándult az ajkam. – Mit csinálsz? – kérdeztem, az ajtókeretnek dőlve, keresztbe tettem a karjaim a mellkasom előtt.

Vállat vont. – Semmit. – Aztán kitágultak az orrlyukai. – Emm… tudod, úgy értem, pakolok. – Felkapta a neszesszeremet a mosdóról és felém nyújtotta.

Kiegyenesedtem és közelebb léptem, kivettem a táskát a kezéből. – Kösz. – Visszatettem a mosdóra. – Reagan?

– Igen?

– Mi van a hátad mögött?

Idegesen nevetett. – Ez olyan PrettyWoman pillanatnak érződik. Ismered a filmet?

– Igen. – Bólintottam. – Szóval, csak fogselyem?

– Nem. – Elsápadt. – Ez, izé, drog. Épp fel akartam szippantani a jó cuccból. – Bólogatott magának, míg én hátravetettem a fejem és szívből felnevettem.

Jézusom!Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogja mondani.

Megráztam a fejemet, miközben a nevetésem csillapodott, és még közelebb léptem hozzá. A lábujjaink összeért. Megmerevedett, és visszatartotta a lélegzetét. Aztán remegve kiengedte. Lassan, miközben lemosolyogtam a szemeibe, elnyúltam mellette és megfogtam a csuklóját.

Próbálta maga mögött tartani a karját, de nem volt elég erős. Sikerült előrehúznom és a kezeimbe vettem a kezét. Gyengéden szétfeszítettem a kezét és találtam… egy óvszert benne.

Elkerekedtek a szemeim. – Miért van ez nálad?

Megnyalta az ajkait, szipogott és vállat vont.

– Reagan –morogtam. Ha arra gondolt, hogy valakivel használni fogja, míg én távol vagyok, akkor megmondom neki, hogy téved. Az egyetlen személy, akivel használhatja, én vagyok.

Kivettem az óvszert és az arca elé tartottam. – Miért?

Kifújta a levegőt. – A táskádban találtam.

A fenébe! Elfelejtettem, hogy volt benne néhány szétszóródva.

– Kivetted, mert?

Hátralépett, de a szabad karommal átöleltem a derekát és előrehúztam. Egyenesen magamhoz. Zihált. A keze a mellkasomon landolt. Megragadtam a csípőjét, míg az óvszer még mindig a kezemben volt és lehajoltam, így a szám pontosan a füle mellett volt. – Miért vetted ki?

Tudnom kellett. Hallanom kellett, hogy azt mondja, saját használatra vette ki vagy azért, mert nem akarja, hogy én használjam, míg távol vagyok. Nem mintha megtenném, hisz nem lesz velem.

– Mert…

– Igen?

– É-én nem akartam, hogy használd – suttogta, a szája közel volt a mellkasomhoz.

Felnyögtem, még közelebb hajoltam és pont a füle alá érintettem a számat. Vadul vert a pulzusa. – Nem fogom – vallottam be a bőrén.

A lélegzete felszínes zihálássá vált. – N-nem?

Lassan felvittem az ajkaimat az arcához és aztán megálltam pont a szája mellett. Megpusziltam a szája sarkát. – Nem.

A markába szorította a pólómat. – Carter…

Dudaszó hangzott kintről.

Lehunytam a szememet, fájdalom hasított a mellkasomba. Krisztusom, olyan közel voltam, hogy megkapjam a száját. Végül, a kibaszottul aranyos kísérlete, hogy eltüntesse a táskámból az óvszert, meggyőzött, hogy jó esélyem van arra, hogy önként elfogadja a csókomat.

Újabb dudálás.

– Bassza meg!– morogtam. – Mennem kell. – Elvettem a kezem a háta mögül, felemeltem az állát, így a szemébe nézhettem. – Nem akarok elmenni.

– Nem? – Beharapta az alsó ajkát.

Végighúztam rajta a hüvelykujjamat és elengedte. – Nem – mondtam az ajkait bámulva.

Még egy dudaszó.

– Majd beszélünk – állítottam.

– Oké – suttogta, a szemei az arcomat figyelték.

Előrehajolva megpusziltam az orrát. – Hamarosan.

Megint egy kibaszott dudálás.

A torkom mélyén morogtam.

Reagan kifújta a levegőt és nevetett. – Megyek, megmondom neki, hogy jössz már, mielőtt arra gondolsz, hogy megölöd a fickót.

Horkantottam. – Túl késő, szívem. – Megráztam a fejemet. – Oké, menj és én meg összepakolom a táskámat óvszer nélkül.

– Te nem…

– Reagan. Nem akarom őket vagy nincs szükségem rájuk, míg távol vagyok. Ezt érted?

– Um, azt hiszem.

– Akkor jó. – Mosolyogtam és hátraléptem, hogy elmehessen mellettem, még ha belül – és különösen a farkam –kiabáltam is, hogy ne engedjem el.

Sóhajtva megdörzsöltem az arcomat és lenéztem a padlóra. Most először az életben rohadtul utáltam a focit.